A járványhelyzet miatt bevezetett veszélyhelyzetben az NKE Katasztrófavédelmi Intézet hallgatói is szolgálatot teljesítenek a lakóhelyükhöz legközelebbi szervnél: Varga Bernadett Viktória Pest megyében, a váci Katasztrófavédelmi Kirendeltség és Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság hatósági osztályán, Fábián Patrik pedig a Bács-Kiskun Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság Kiskunhalasi Katasztrófavédelmi Kirendeltségén. A tisztjelöltek élményeikről, gyakorlati tapasztalataikról számoltak be lapunknak.
Milyen főbb feladatot kell ellátnotok?
Varga Bernadett Viktória: A Pest Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság által meghatározottak szerint, a veszélyhelyzetre való tekintettel, a polgári védelmi kötelezettségeknek is eleget teszünk. Felmértük a váci kirendeltség körzetéhez tartozó települések vendéglátóipari egységeit a lakosság ellátásának céljából, illetve pontosítottuk a befogadóhelyek kapacitását. Ezenkívül felkerestük a személyszállításra alkalmas cégeket, és összesítettük az általuk meghatározott maximálisan szállítható fők számát.
Fábián Patrik: A veszélyhelyzet miatt legfőképp szakhatósági és adatszolgáltatással kapcsolatos, adminisztrációs feladatok adottak, illetve Kiskunhalas illetékességébe tartozó kelebiai vasúti határátkelőhelyen a veszélyes árut szállító vasúti szerelvények ellenőrzésében is részt veszek.
Mennyire vagytok ellátva védőfelszereléssel? Erre mennyire van szükség munkavégzés során?
V. B. V.: Úgy gondolom, megkaptunk minden szükséges védőfelszerelést. Kaptunk maszkokat, gumikesztyűt, kézfertőtlenítő szappant és fertőtlenítő gélt is. Ezeket a védőfelszereléseket akkor kell használnunk, amikor külsős helyszínre kell kimennünk. Vannak olyan engedélyeztetési eljárások, amelyeket a kijárási korlátozás ellenére is el kell végeznünk. A saját és a többiek védelme érdekében mindenki betartja a megelőző előírásokat.
F. P.: Szájmaszkot és gumikesztyűt biztosítanak számunkra. A laktanyán belül nem szükséges használnunk. Ha külső helyszínen végzünk tevékenységet, ott magunk és a környezetünk védelme érdekében kötelező a használatuk.
Hogyan néz ki egy átlagos napotok?
V. B. V.: Minden nap reggel 7:30-kor állunk szolgálatba. A kollégáim délután négy óráig dolgoznak, nekem viszont elöljárói utasítás szerint 13 órakor véget ér a nap, mert a távoktatással kapcsolatos feladataimat is el kell látnom. A mindennapos feladataik elvégzésében segítek nekik, például ügyiratkezelést, ügyiratlezárást, ügyirat-rendszerezést csinálok, vagy épp a létesítmény-nyilvántartó rendszer aktualizálásával foglalkozom.
F. P.: Reggel 8 órakor kezdődik a szolgálatunk. Mindenki csak a kötelező testhőmérséklet-mérés és kézfertőtlenítés után léphet be az objektumba. Ezután történik meg az aznapi feladataink ismertetése. A távoktatás kezdetével a napi 8 órás munkaidőt kettéosztották. 5 órát töltünk a szolgálati helyünkön feladataink elvégzésével, a fennmaradó 3 órát a távoktatás keretében történő ismeretek elsajátítására, a beadandó írásbeli dolgozatok készítésére fordíthatjuk. Ez nekünk, végzős tisztjelölteknek nagy segítség a szakdolgozat elkészítésében és a záróvizsgára történő felkészülésben.
Most alkalmatok nyílik az egyetemen tanultakat a gyakorlatban is alkalmazni.
V. B. V.: Az egyetemen megtanuljuk a jogszabályi környezetet, a gyakorlatban viszont megtekinthetjük és átélhetjük a tanultakat. A jogszabályok határozzák meg a mi életünket és a munkánkat.
F. P.: Jó érzés, hogy az egyetemen megszerzett elméleti tudást a gyakorlatban hasznosíthatjuk, és ezzel segíthetjük a munkát.
Milyen példaértékű dolgot emelnél ki a körülötted dolgozók mentalitásából?
V. B. V.: A kollégáim segítőkészek és empatikusak, befogadtak a csapatba. Hivatásukat illetően nagyon felkészültek. Tudniillik, nyolc órában van számukra meghatározva a napi munkavégzés, attól függetlenül ők a nap 24 órájában riasztható tűzoltótisztek. Van köztük feleség és anya is, van férj és családapa, van, aki a munkája mellett a Nagymarosi Önkéntes Tűzoltó Egyesület Parancsnoka, illetve a hatósági osztály vezetője, a HUNOR statikus mérnöke is egyben. Itt mindenki sokat vállal, mert ez a hivatásuk és nem a munkájuk.
F. P.: Amit mindenképp kiemelnék, az a segítőkészség. Ha problémába ütközünk, vagy kérdésünk van, nyugodtan fordulhatunk egymáshoz, és biztosan sikerül a helyzetet megoldani. Ugyanez igaz arra is, ha társszervek vagy állompolgárok kérik a segítségünket.
Az elmúlt időszakban sok tapasztalattal gazdagodhattál. Mi a legmeghatározóbb élményed?
V. B. V.: Az országos kijárási tilalom előtt volt szerencsém Szentendrén egy lakóépület használatbavételi engedélyeztetésén részt venni. Ellenőriztük a kivitelezés tervszerű megfelelősségét, megtekintettük a használatbavételi engedélyhez tartozó szükséges dokumentumokat, például a kivitelezői nyilatkozatokat, a beépített anyagok megfelelőségi tanúsítványát, ellenőriztük a tűzvédelmi berendezések megfelelőségét és üzempróbáját, az épületgépészeti kivitelezést, a villamos berendezések megfelelőségét illetve a villámvédelmi berendezések megfelelőségét is. Rengeteg tapasztalattal gazdagodtam.
F. P.: Nehéz volna egyet kiemelni. Örülök, hogy kivehetjük a részünket ennek a különleges helyzetnek a kezeléséből, és közvetve vagy közvetlenül segíthetünk az embereknek. A hatósági területről rengeteg tapasztalattal gazdagodtam, ami a későbbiekben mindenképp hasznos lesz.
Mi lenne az az 1 mondat, amelyet ebben a helyzetben az embereknek üzennél?
V. B. V.: Az embereknek azt üzenném, hogy maradjanak otthon, mert csak így védhetjük meg egymást a vírusfertőzéstől, és így lesz a leghamarabb vége ennek a mindenki számára szörnyű időszaknak.
F. P.: Ha lehet, a veszélyhelyzet során tényleg tartsuk be a szabályokat, aki teheti, maradjon otthon!
Hálásak vagyunk Hallgatótársaink helytállásáért! Köszönjük!
Szöveg: NKE EHÖK (Fecser Zsuzsanna)
Fotó: KVI-s hallgatók
Forrás: Forum Publicum, 2020. májusi lapszám; elérhető: https://issuu.com/forumpublicum/docs/2020forump_maj_high_pages/8