Bronz minősítéssel, Fair Play különdíjjal hatodik helyen végzett az NKE csapata a Magyar Vöröskereszt Országos Elsősegélynyújtó Versenyének országos döntőjében, melyen nemcsak egyetemünket, hanem a fővárost is képviselték felnőtt kategóriában. Felkészítőjüket, Gáspár Attila rendőr alezredest is díjazták. Polyák András, a csapat tagja mesélt nekünk sikerükről.
Mit vártatok a versenytől, a csapattól, milyen teljesítményre és eredményre számítottatok?
Polyák András: „A csapattól összeszedettséget, jó kommunikációt összetartó, segítő közös munkát vártunk el, nagyon jó, a tudásunkhoz méltó teljesítménnyel. A versenytől egy élvezetes, tanulságos és igazságos megmérettetést vártunk, jó eredménnyel, persze dobogós helyen való végzéssel, de személy szerint egy jó a felkészültségünkhöz méltó minősítés megszerzésével. A dobogós helyezésen kívül sikerült mindent elérnünk.”
Milyen felkészítési folyamat előzte meg a versenyt?
P.A.: „Egy elég tartalmas felkészülési időszakunk volt. Felkészítőnk másik ellátó csapataival készültünk, mert ők is egy országos versenyre készültek. Ezek a gyakorlások úgy néztek ki, hogy amikor összegyűltünk ezeken a napokon váltogatva láttunk el, vagy éppen szimuláltuk a baleseteket, sérüléseket, betegségeket. Az ő versenyükön, mint kísérők és megfigyelők vettünk részt, ezzel is a tudásunkat gyarapítottuk, mert láttunk olyan ellátásokat, illetve módszereket, vagy trükköket, amelyek a mi versenyünkön is tudtunk kamatoztatni és használni. A Magyar Vöröskereszt Fővárosi Szervezete is szervezett egy délutáni közös elméleti és gyakorlati foglalkozást a gyermek, ifjúsági és felnőtt csapatoknak. Ezeken a közös munkát, kommunikációt gyakoroltuk, mivel a tömeges kárhelyen az azonos megyéből érkező csapatok közös munkával számolták fel a balesetet. Az elméleti anyag feldolgozása egyéni szinten történt.”
Milyennek éltétek meg a versenyt?
P.A.: „A csapat felkészülten állt rajthoz reggel, vártuk mivel kezdünk, és mikor jön a tömeges kárhely. Ezt az állomást, mint korábban is mondtam, az azonos megyéből érkező verseny csapatoknak közösen kellett megoldaniuk. Itt mi, ahogy több másik csapat is, az időt a megoldásra kevésnek tartotta. Szituáció szerint, egy olajfúró toronynál baleset történt, többen beszorultak, vagy éppen olyan helyen voltak, ami az ellátás szempontjából nem biztonságos, vagy nehezen lehet az ellátást elvégezni. Nagy kárhely, sok sérült és sajnos kevés idő volt rá. De ezen túl lendülve mentünk a következő állomásokra. Szerencsénkre volt olyan is, aminél egy lőtt sérült ellátása volt a feladat, ez valamennyire nekünk hazai pályának számított. Számunkra az utolsó kárhelyet egy kutya támadást szenvedett két fiatal lány és egy hallássérült úr ellátásának a megoldása nehezítette, de ezzel sem volt gond, itt is nagyon magas pontszámokat kaptunk.”
Mit tartasz a legemlékezetesebb pillanatnak?
P.A.: „Nekem a legemlékezetesebb pillanat a verseny során, az egyik éles ellátásunk volt. Egyik kárhely állomásról tartottunk a következő, pihenő állomásra, körülbelül félúton, egy park padján ülő fiatal párra lettünk figyelmesek. Ez azért volt gyanús nekünk, mert a fiatal pár hölgy tagjának feje a mellette ülő fiatal férfi vállára esett. Ekkora a férfi felállt majd szorosan ölelte őt, de a hölgy kezét gyengén ökölbe szorítva, nem tudta felemelni, ekkor kérdeztük meg őket, hogy ők is verseny szituációban imitálnak vagy nem. A férfi furcsa arcot vágva kérdezett vissza, „Milyen verseny?”, hölgy feje lógott, és lassan testével jobbra kezdett dőlni. Mi ekkor összenézve rögtön megkezdtük az ellátást, a férfit óvatosan arrébb tessékeltük, aki lefagyva állt, az ájult személyt, a tanultak alapján a földre fektettük, lábat megemelve, fejét enyhén alá párnázva pozícionáltuk, majd az előző állomáson pontozó mentő kollégák segítéségét kértük. A fektetés hatására a hölgy állapota javult, a férfi elmondása alapján kiderült, hogy nem evett aznap még semmit, így a fővárosi csapatok tagjai szőlőcukrot, szendvicset és müzli szeletet adtak a párnak, hogy a nap további részében ne történjen meg ismét az eset, a mentők odaérkezése után átadtuk az esetet nekik, mi pedig folytattuk a versenyt. Ezt és egy másik versenyközben, de azon kívüli ellátásunkat jutalmazták a verseny szervezői, a Fair Play díjjal.”
Hogyan tekintesz a csapat teljesítményére?
P.A.: „A csapat teljesítménye nagyon jó volt, ugyan az elején kicsit nehezen indultunk be, és sajnos értékes pontokat veszítettünk, de a 2 plusz ellátás, és a folyamatos egymás bíztatása javította a teljesítményünket, olyannyira, hogy a verseny második felében több állomáson is kaptunk szóbeli dicséretet a pontozóktól. Ezt persze felkészítőnk nélkül nem tudtuk volna elérni, így ezúton is köszönöm a csapat nevében Dr. Gáspár Attila alezredes úrnak, hogy elvállalta a felkészítésünket és eljött velünk a versenyekre.”
Mik a terveitek a jövőre nézve?
P.A.: „Egyéni tervek között szerepel többünk egészségügyi képzettségének fejlesztése. Csapat szinten pedig további versenyeken való részvétel, esetleg az egyetemi elsősegély oktatásokon, vagy rendezvényeken való biztosításban részt venni, mint elsősegélynyújtók.”
Mit üzennél a hallgatótársaidnak, hogy felhívd a figyelmüket az elsősegélynyújtási ismeretekkel való rendelkezés fontosságára?
P.A.: „Én annyit üzennék a hallgatótársaimnak, hogy vegyenek részt ilyen képzéseken, tréningeken. Több okból is bátorítom őket, mivel nem lehet tudni, hogy mikor, hol, kivel fog baleset történni, vagy éppen rosszul lesz. Lehet idegen, de lehet, hogy olyan személy, aki közel áll az ott tartózkodóhoz, vagy éppen csak ő van ott a helyszínen és senki más. Ha pedig tanult elsősegélyt nyújtani, könnyebben lép oda és jobban fog tudni segíteni a bajbajutottnak, mint aki nem. És lehet unalmas egy-egy ilyen órán bent ülni, vagy a látvány felkavaró, de később ezt a tudást kamatoztatni lehet, ugyan nem tudni mikor, vagy hol, de biztos, hogy akkor előnnyel indul. Egy szóval vegyenek részt minél többen ilyen képzéseken, és a legfontosabb, merjünk oda lépni, ha azt látjuk, hogy valaki rosszul van, vagy balesetet szenvedett és kezdjük meg az ellátását.”
A csapat tagjai: Jakoda Erzsébet Magdolna r. tisztjelölt, Kiss Dóra r. tisztjelölt, Kereki Kitti r. tisztjelölt, Pere Marietta Leila r. tisztjelölt és Polyák András György bizt. hallgató
Gratulálunk Hallgatótársaink sikeréhez!
Szöveg: NKE EHÖK (Fecser Zsuzsanna)
Fotó: Magyar Vöröskereszt