.jpg)
Kosztrihán Dávid 2,5 éve az EHÖK elnöke; már ötödik tanévét kezdte a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. 2017-ben elvégezte a közigazgatás-szervező alapszakot, majd sikeres felvételt nyert az államtudományi osztatlan mesterképzésre, melyet jelenleg is hallgat. Ez idő alatt számos közéleti tisztséget töltött be és kimagasló tudományos munkákkal adott tanúbizonyságot szakmai tudásáról. Dávid 2018. december 31-ig tölti be az NKE EHÖK elnöki tisztségét, 2019. január 1-től a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája külügyekért felelős elnökségi tagjaként tevékenykedik tovább. Az alábbi portréinterjúban az NKE-hez fűződő tapasztalatairól mesél.
Miért döntöttél úgy, hogy az NKE-re kerülve csatlakozol a hallgatói önkormányzathoz?
Kosztrihán Dávid: Mikor jelentkeztem az NKE-re, felvettem a kapcsolatot volt gimnáziumi társammal, Simon Balázzsal, aki akkor már az NKE Egyetemi Hallgatói Önkormányzatának az elnöke volt, csak éppen én erről nem tudtam. Ő sok hasznos tanáccsal látott el azzal kapcsolatban, hogyan érdemes belekezdeni az egyetembe. Egyszer a beszélgetés mellékszálán előjött, hogy ő az EHÖK elnöke, így erről is váltottunk néhány szót. Bár talán klisének számít, de a középiskolában tagja voltam a diákönkormányzatnak: a magas igazságérzetem miatt én voltam az, aki folyamatosan ágált az oktatókkal, próbálta jobbá tenni a tanulók hétköznapjait. Volt – és szerencsére a mai napig is van - bennem egy mozgalmiság, így jött az ötlet, hogy „hökös” leszek. Úgy jöttem az NKE-re, hogy az EHÖK elnöke akarok lenni. Akkoriban még működött, a kari hallgatói önkormányzatban a régi bevett szokás, hogy a HÖK tagok mindig próbáltak figyelni az új eresztésre, kik azok a gólyák, akiket érdemes a szervezethez kötni, így támogatni őket abban, hogy elinduljanak a választásokon,ennek köszönhetően az egyetem számomra első évének októberében elindultam a HÖK választásokon. Akkoriban még nem évenkénti választás volt, hanem a megüresedett helyekre választottak be embereket. Én is azok között voltam, akik bekerültek. Az év végi gólyabálra már választmányi tagként mentem. Így kerültem be a képzésem elején 2014 októberében a kari hallgatói önkormányzatba.
Hogy tudtad pozícionálni magad a szervezeten belül?
K.D.: A szervezetben nem beszélhetünk a mai napig sem túltelítettségről, így nagyjából be lehet határolni, ki előtt milyen „pályaív” áll kari szinten. Ahogy a kari hallgatói önkormányzaton belül választmányi taggá választottak, ezzel párhuzamosan felvételt nyertem a HÖK Diákjóléti Bizottságába is. Akkor már tisztázott volt, hogy a bizottság akkori elnöke, Papp Gergő jövőre már nem lesz az egyetem hallgatója, vagyis a hallgatói önkormányzatban sem fog tovább tevékenykedniígy kevesebb, mint egy éven belül, 2015. május 27-én megválasztottak a kari hallgatói önkormányzat a gazdasági alelnökének.
Milyen feladatokat kellett ellátnod az ÁKK HÖK kari gazdasági ügyekért felelős alelnökeként?
K.D.: Elsősorban a kari HÖK gazdasági ügyeit, költségvetését kellett menedzselnem, ami a különböző hallgatói programok adminisztrációjában, az EHÖK-el és gazdasági hivatallal való kapcsolattartásban, valamint közös munkában merült ki. Emellett a Diákjóléti Bizottság elnökeként a rendszeres szociális, valamint tanulmányi ösztöndíjak, kollégiumi szociális pontok, valamint egyéb ösztöndíjakkal kapcsolatos munkát végeztünk a csapattal.
Az EHÖK Alapszabálya szerint a szervezet elnökét a Küldöttgyűlés tagjai választják meg. Mennyire volt tudatos lépés ez részedről az EHÖK elnöki tisztség felé?
K.D.: Elrugaszkodott volna azt mondani, hogy az utolsó lépésig minden teljesen tudatos volt, de természetesen a végcél ki volt jelölve. Az adott időpillanatban másként látja a jövőjét az ember a szervezeten belül. Úgy végigjárni a szamárlétrát, relatíve ilyen rövid idő alatt, ahogy nekem összejött, ahhoz szerencse, támogatás és sajátos szervezeti klíma kellett, aminek az ilyen egyvelege azért ritka. Azzal, hogy alelnök lettem, bekerültem a Küldöttgyűlésbe, ott a légkört megszokva egyre jobban tudtam mozogni, a kart képviselve nagyobb vehemenciával tudtam megjelenni, ahogy megszoktam a munkarendet. Tehát a dolgok dominó jelleggel követték egymást.. A kari gazdasági alelnöki pozícióban relatíve keveset töltöttem, mert 2016. május 3-án már EHÖK elnöknek választottak. Akkori kondíciók adták ezt a helyzetet: előttem Fidel Dávid töltötte be ezt a posztot, aki abban a tanévben a képzési idejét befejezte. A lemondásával gyakorlatilag vákuum keletkezett a szervezetben, amelyet én kívántam betölteni.
Mi az, ami a legnagyobb büszkeséggel tölt el?
K.D.: Ezt érdemes volna kettébontani személyes és szervezeti szintre. Személyes szinten mindenképpen az, hogy össze tudtam ezt hangolni a tanulmányaimmal és minden egyéb tevékenységgel. Be tudtam illeszteni a hallgatói önkormányzatot úgy az életembe, hogy mellette legyen időm sportolni, mindig legyen 4,5 fölöttaz átlagom és legyen időm tudományos munkával is próbálkozni. A célom az volt, hogy olyan személyes háttérrel tudjam végezni ezt az egészet, hogy az hiteles legyen, és rombolja a HÖK kialakult negatív sztereotípiákat. Ez nehéz, de úgy gondolom, jó üzenete van. Nem mindegy, hogy ki az, aki a hallgatói önkormányzatot egy egyetemi vezető előtt vagy a Szenátusban képviseli. Jóval hitelesebb, hogyha van mögötted tartalom. Ez személyes szinten mindenképpen sikernek élhető meg, hiszen felsőoktatási ösztöndíjat, valamint ITDK első ás második helyezést is sikerült elérnem az OTDK-án való részvételi joggal egyetemben.
Akkor most halljuk a másodikat! Milyen sikereket éltél meg tehát szervezeti szinten?
K.D.: A legfontosabb, hogy konszolidálni tudtuk a szervezetet. A korábbi körülmények nem feltétlenül voltak elegendők a szervezet megfelelő működéséhez, belső aspektusból legalábbis semmiképp. A cél az volt, hogy a külső szemlélők is egy működő, reagálni képes és kari HÖK-öket megfelelően összefogó szervezetet lássanak. Hogy ez mit jelent? Az elnöki ciklusaim alatt kialakult az ülésezés megfelelő rendje, megfelelő a szervezet gazdálkodása, teljesen szabályszerű a működés. Időben érkeznek az ösztöndíjak a hallgatók számára, az adminisztratív hátterünk teljesen rendbe lett téve, a funkcionális hátterünk is nagyon szépen letisztult, így megfelelő minőségű a külső kommunikációnk amely kapcsán új platformokat alakítottunk ki, a rendezvényeink sikeresek, tudtunk olyan irányok felé menni, amelyekre korábban nem volt kapacitás. t.Sikerrel teljesítettünk közérdekű adatigénylést, az Állami Számvevőszék adatigénylését, belső ellenőrzését, úgyhogy át tudtuk világítani az egész szervezetet. Megfelelő képviseletet tudunk nyújtani a különböző bizottságokba a kari szinttől a Szenátusig, valamint sikerült elérni, hogy egy irányba húz a Küldöttgyűlés is. Összefoglalva sikerült olyan irányba terelni a szervezetet, hogy valóban jól funkcionáljon, így adottak a feltételek a további építkezéshez.
Mit gondolsz, mi lehet ennek az oka?
K.D.: Tekintettel arra, hogy 2,5 évig töltöttem be a tisztségemet, keletkezett a működésben egyfajta „állandóság”, így meg tudtuk teremteni azokat az együttműködési kereteket, amelyekben a szervezet szintetizált egyetemi érdekekben gondolkodik, olyan keretrendszerben, ami mindenki érdekét szolgálja. Azt gondolom, ha nem is deklaráltan, de bújtatottan mégis mindig jelen volt egy olyan szándék a szervezet működtetésében a részemről, ami egységes, integrált képviseletet akar megteremteni, hogy súlya legyen a tevékenységünknek, felszólalásainknak. E tekintetben egy teljes arculatváltás következett be a komplett hallgatói önkormányzatban, nem tudunk belső konfliktusokat kiemelni, hiszen eljutottunk abba az állapotba, amelyben nincs megosztottság. Nagyon szeretném azt hinni, hogy többek között ez a közös munka eredményeképpen alakult ki.
Milyennek tartod az évek során változó integrációt a karok között?
K.D.: Amióta nem kezeljük „slágertémaként” az integrációt, azóta működik. Amióta a munkánkban is egyetemben gondolkodunk és dolgozunk, azóta teljesen evidenssé és organikussá vált az egységesség . A legkézenfekvőbb példa erre a HÖK tagok egymás rendezvényei közötti egyre frekventáltabb átjárása. De ha bővítem a kört, az Orczy-kertben is hasonló folyamatokat látok, amiben eszméletlen súlya van a közös campusnak, így bízom benne, hogy a jövőben további karok tudnak majd megjelenni. Ezt persze meg kellett előzze az, hogy támogatnunk kellett ezt a folyamatot, de mára ez inkábbá általános igénnyé vált, mintsem, hogy célirányos tevékenység legyen, amiben a hallgatói képviselet egy apróbb szeletet vállalt sajátjaként. Hogyan járult hozzá az EHÖK a karok összekovácsolásához?
K.D.: A gólyatábori összerázó ötlete talán az egyik legjobb és legeredményesebb döntés volt az egységes működés kapcsán. Egy kis horderejűnek tűnő dologról van szó, gyakorlatilag egy egynapos rendezvényről, ahol csak lehetőséget biztosítunk a gólyatábor szervezőinek az ismerkedésre, az ötletünk azonban bevált, hiszen ez a plusz alkalom lehetőséget adott arra, hogy az EHÖK részéről ismertethessük a tábor keretrendszerét, céljait, amelyet szándékosan kötöttünk egybe egy lazább hangvételű ismerkedéssel. A tábor menedzsmentjében meglátásom szerint mérhetetlenül sokat segített az összerázó gondolata, ugyanakkor azzal, hogy 2-3 év lefolyása alatt ennyiben segíti változtatni a hallgatói közhangulatot, mi sem számoltunk. Emellett minden évben több egyetemi rendezvényen biztosítunk lehetőséget a közös szórakozásra, ami talán a legjobb formája a korábbi gátlások feloldásának, de a gólyatábori előkészületeket érzem a leginkább látványosnak, eredményesnek, hiszen az idősebb egyetemisták nagy hatást gyakorolnak a gólyákra, így rájuk érdemes építeni.
Mit szerettél a leginkább a hallgatói önkormányzatban?
K. D.: Azt, hogy próbára tett. Hogyha tudok foglalkozni valamivel, ami engem próbára tesz vagy fejleszt, akkor annak örülök. Éppen emiatt volt kézenfekvő maga a hallgatói önkormányzat is, hiszen mindig új távlatokat nyitott. A legnagyobb kihívás talán az volt, hogy generációs különbségeket kellett áthidalnom. Többnyire mindig idősebb és tapasztaltabb vezetőkkel kellett tárgyalnom, egyeztetnem, közreműködni a tevékenységükben vagy érdeket érvényesítenem a hallgatók támogatása miatt, ami mindig nagy felkészültséget igényelt. Lehet, hogy ez nem minden esetben volt meg, de a vízen így is fent kellett maradni, szóval más képességeimet is tudtam fejleszteni. Fontos ugyanakkor az is, hogy széleskörű tapasztalatot adott nekem, amiért nem lehetek elég hálás.
Ha a hallgatói önkormányzat itt az NKE-n próbára tett, ezt jelenti számodra a HÖOK is?
K.D.: Szükségesnek tartom a változást, hiszen két és fél év ilyen fiatalon sok idő, 21 éves korom óta jelentős részét sajátítja ki a mindennapjaimnak a hallgatói képviselet. Ha visszatekintünk az egyetem megalakulásáig, talán nem is volt olyan elnöke az EHÖK-nek, aki másfél évnél tovább regnált volna. Ami viszont ettől is fontosabb, hogy a céljaimat elértem, így felállhatok az asztaltól és olyan szervezetet adhatok át, ami problémáktól mentes. Számomra a HÖOK új kihívás, új perspektíva. Kifejezetten egy szakterületről, a külügyi képviseletről van szó, nem pedig szervezetirányításról. Úgy gondolom, ezt a szerepet is erősítenie kell minden embernek. Nem árt, ha néha váltogatjuk a kontextusokat. Ez a „beosztotti” szerep sem hiszem, hogy a káromra válna. Egyébként sem tekintettem soha sem életpályamodell-szerűen a hallgatói önkormányzati tevékenységre, szerintem az nem is volna egészséges. Így is többet maradtam, mint amennyit az elején terveztem.
Milyen feladataid lesznek itt?Mik voltak már eddig?
K.D.: A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciáján belül szeretnénk a régiós és európai szinten is erősíteni reprezentációnkat, ami azt jelenti, hogy komolyabb munkálatokat kell elvégeznünk a V4+ hallgatói frakció erősítésén, formalizálásán, amelynek útján nagyobb súllyal tudunk megjelenni a European Student’s Union-ben is. A „belföldi külügyes” tevékenység mellett eseti feladatok, kapcsolattartási és felvételi feladatok biztosan lesznek előttünk. Sok feladat lesz például a mobilitási számok javításával, támogatásával, hiszen a statisztikák azt mutatják, hogy egyre kevesebben élnek ezekkel a lehetőségekkel, holott a források és a támogatások folyamatosan növekednek. A mobilitás támogatásához nyelvtanulással egybefüggő fejlesztést, projektmunkát is érdemes lenne kialakítani a szervezeten belül. Amit most el tudok mondani, hogy az angliában tanuló magyar hallgatókat valamilyen úton-módon szeretnénk bevonni a HÖOK Közgyűlésébe, mint tiszteletbeli tagokat a külhoni régiók mintájára. Biztos vagyok benne, hogy a határon túli magyarok érdekképviseletében is lesz tennivaló. Úgyhogy szerteágazó a portfólió.
Kiváló tanulmányi eredményed miatt köztársasági ösztöndíjban is részesültél, egy alkalommal részt vettél az Új Nemzeti Kiválóság Programban, míg egy mások TDK dolgozatot is készítettél. Hogyan foglalnád össze a tudományos tevékenységed?
K.D.: Az első dolgozatomat a Miniszterelnökségről írtam. Arról volt benne szó, hogy a 2016-2018-as kabinetkormányzás idején mekkora politikai és alkotmányjogi esély lehetett volna Magyarország jelenlegi kormányformájáról áttérni a félprezidenciális rendszerre. A Miniszterelnökség aspektusából közelítettem meg ezt a történetet, ami egyébként a koordináción túlmenően nagyon széles feladatpalettával rendelkezett, több, mint 100 területért területért feleltek akkor, ez pedig igen fajsúlyossá növelte a tárcát; ennek a feladatmegosztásnak a vizsgálatát végeztem el a tanulmányomban. Ez a dolgozat 2018 tavaszán az Intézményi Tudományos Diákkori Konferencián Jogi Tagozatában második helyezést érte el és delegálták a 2019-es Országos Tudományos Diákköri Konferenciára is. A másik dolgozatom egy nemzetközi kitekintés az államtudományi és a közigazgatási képzések tantárgyi terhéről, tantárgyainak összetételéről, valamint az NKE-nek a nemzetközi beágyazottságáról. A nyáron 33 intézmény tantárgyi portfólióját gyűjtöttem össze képzésenként és tantárgyanként, aminek az lett a vége, hogy majdnem 1400 tantárgy gyűlt össze a vizsgált intézményekből. Mindannyi esetében ez közigazgatási, államtudományi vagy kormányzástani képzést jelent, ezeket a tantárgyakat kategorizáltam tíz további kategóriába, úgy mint például management, jogi, módszertani, politológiai, informatikai, nyelvi tantárgyra. Hogy a képzések összehasonlíthatók legyenek, beraktam még egy szűrőt: az államtudományi, közigazgatás-szervező BA és közigazgatási MA teljes képzési szinttel, avagy azonos képzési idővel azonosnak kell lenniük. Tehát vagy legyen BA és MA képzés is vagy pedig időintervallumában egyezzen meg az államtudományi és a közigazgatás-szervező BA és MA idejével, tehát 5 évvel. Azért teszek különbséget a két képzés között, mert vannak olyan alapképzések, melyek négy évesek pl. az St. Petersburg, avagy a KIMEP University képzései amelyekhez illeszkedik a 2 éves mesterképzés, de van nagyon sok olyan holland képzés is, ahol az alapképzés 3 éve mellett 1 éves a mesterképzés. A szűrést követően 11 intézmény tantárgylistája maradt a fókuszban, több mint 600 vizsgált tantárggyal. Ezzel a dolgozattal az őszi ITDK Társadalomtudományi Tagozatában első helyezését sikerült elérnem és továbbjutnom az OTDK-ra.
Mi a konklúziója a dolgozatodnak?
K. D.: A hipotézisemben három állítást fogalmaztam meg. Az első, hogy nemzetközi és régiós palettán is aránytalanul magas az itthoni képzések tantárgyi terhe, a második, hogy ezek a képzések tantárgyi palettája jogi túlsúlyban van, a harmadik pedig, hogy az NKE nemzetközi szinten alig látható, kifejezetten a közigazgatási/államtudományi témakörben publikáló intézmények „közösségében” pedig nincs jelen az általam használt adatbázis (Scopus) statisztikái szerint. Számszerűen, ha a BA és MA képzés egy szakirányát nézzük, 93 tantárgyat kell teljesíteni az öt éve képzési idő alatt, ez az ÁTMA esetében 88. A kassai egyetemen a kvázi globális átlaghoz (53,72 db) közeli ez a szám, míg van olyan intézmény, ahol hasonló képzési idő alatt csak 30 tárgyat kell teljesíteni. A vizsgálati fókuszba eső tizenegy intézmény közül az NKE-n van a legmagasabb tantárgyi teherrel operáló közigazgatási vagy államtudományi képzés. Ezen túlmenően látványosan 30-40% arányban a jogi tematika irányába van eltolódva a képzési portfólió. Tőlünk keletebbre a módszertani tantárgyak az erősebbek, mint például a kutatás-módszertan, analízis. A hollandoknál ilyen az IT-menedzsment és a multidiszciplináris tárgyak, míg az USA-ban a menedzsment dominál. Az NKE nemzetközi beágyazottságának vizsgálatánál a Scopus-t vettem alapul. Az adott intézmények publikációs mennyisége alapján kigeneráltam, hogy mely intézmény melyik intézménnyel mennyire működik együtt publikációs tekintetben. Két holland egyetem között 3240 közös publikációt tart nyilván a rendszer. Magyarország esetében a vizsgált 33 intézménnyel közösen mindösszesen két publikációja van az NKE-nek, ez pedig grafikailag is elhanyagolható. Ennek több oka is van: egyfelől nincs egységes feltűntetése az intézménynek a Scopusban, tehát van Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem és NKE is.
Miért ezt a címet választottad?
K. D.: Barabási Albert-László egyik előadása inspirált abban, hogy hálózatelméleti big data kutatást kellene készítenem. Ötletelni kezdtem erről a konzulensemmel, Sasvári Péterrel. A témaválasztás kapcsán az volt a kritériumom, hogy a dolgozatnak legyen gyakorlati haszna. Olyan téma felé akartam elmenni, ami gyakorol némi impaktot a kiadását követően, így egyre inkább kézenfekvővé vált ennek a kérdésnek a vizsgálata. Már csak azért is, mert az adatmennyiség rendelkezésre áll, kézenfekvő, mert ezt a képzést hallgatom, illetve elképzelhető, hogy lesz haszna is, mert úgy gondolom, hogy az intézmény nyitott a kellő megalapozottságú vizsgálatokra, észrevételekre.
Ennyi minden mellett van egyáltalán szabadidőd?
K. D.: Igen, heti három-négyszer sportolok emellett nagyon szeretek olvasni, moziba járni, de szeretnék még nyelvet tanulni, valamint nagyon szívesen kipróbálnék más sportágakat is.
Köszönünk Dávidnak mindent, amit az NKE hallgatóságáért tett és sikerekben gazdag munkát kívánunk neki a továbbiakban is!
Szerző: Fecser Zsuzsanna