Virágos Emese - Olaszország, Nápoly

"Azt érzem, hogy ez az egész félév egy óriási torta volt, ami több, különböző ízű rétegből állt."

 

 

Virágos Emese a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Közigazgatási Karának közigazgatás-szervező szakos, másodéves hallgatója. A 2017/18-as tanév tavaszi félévében vett részt az Erasmus mobilitási programban. Erről mesélt nekünk.

 Mit gondoltál először az Erasmusról?

Az utazás, a szórakozás és persze a szakmai fejlődés lehetőségét láttam benne. Ezeket sikerült is megtapasztalnom.

 

Nehéz volt eldönteni, hogy jelentkezz-e vagy biztosan tudtad, hogy így akarsz tenni? Volt valami, ami visszatartott?

Amikor a gólyatáborban először hallottam az Erasmus lehetőségéről, rögtön tudtam, hogy meg fogom próbálni. Mindig is kalandvágyó voltam, imádtam a mediterrán térséget, örültem volna egy ilyen lehetőségnek. Természetesen nem volt olyan könnyű a család és a barátok miatt, de meg kellett próbálnom.

 

Miért éppen azt az országot választottad ki, amelyikbe elutaztál?

2016-ban részt vettem egy háromnapos kiránduláson Nápolyban és nagyon megtetszett az emberek közvetlensége, a nyelv, a kultúra, az olasz konyha. A partneregyetemek listáját böngészve meglepődtem, amikor megláttam, hogy a nápolyi egyetemmel is van szerződés, és tudtam, ez nem lehet véletlen.

 

Milyennek élted meg a kezdeti időszakot? Volt honvágyad?

Az ott töltött idő alatt nagyon ritkán éreztem honvágyat, de természetesen előfordult, viszont a kezdeti időszakban egyáltalán nem. Élveztem az újat, a sok kalandos nehézséget, amivel szembe kellett nézni.

 

Mi volt a legelső „hely”, amit felfedeztél az Erasmusod ideje alatt?

A legelső hely egy nápolyi pizzéria volt, hiszen Nápoly a pizza hazája és aki szereti ezt az ételt, annak tényleg kötelező egyszer ellátogatnia ebbe a városba.

 

Milyen nemzetiségű emberekkel sikerült megismerkedned és hogyan jössz ki velük?

Nagy könnyebbség, hogy nem egyedüli magyarként mentem ki, így a lakáskeresésben és az egyetemi ügyekben is egymás segítségére lehettünk. A kezdeti időszakban nem volt egy összeszokott társaságunk, mert sokan egy hónappal korábban érkeztek és így már jól ismerték egymást, de később mi is megtaláltuk azokat az embereket, akikkel életre szóló barátságok alakultak ki. Az itteni legjobb barátaim horvátok, de emellett sok olasszal is jóban vagyok. Rengeteg spanyol és dél-amerikai diák van, közülük többen egy teljes tanévet töltenek itt. Két némettel, egy ukránnal és egy olasszal élünk együtt a lakásunkban, szóval elég változatos az ismeretségi körünk összetétele.

 

Milyennek láttad az ottani embereket, a mindennapok telését, a kulturális lehetőségeket? Sokkal másabb volt, mint a hazai élményeid vagy nincs számottevő különbség?

A nápolyiak nagyon hangosak. Egy kis utcában éltünk, de az éjszaka közepén is nagy volt a forgalom. Hihetetlen segítőkészek, kedvesek és mosolygósak, számomra teljesen az ellenkezői a magyaroknak. Ami a kulturális lehetőségeket illeti, nagyon közel van a Vezúv, Pompei, Capri, Ischia, Sorrento, de Róma is, úgyhogy szerintem Nápoly tökéletes bázisa lehet egy dél-olaszországi kirándulásnak vagy Erasmusnak.

 

Hogyan nézett ki külföldön egy átlagos napod? Sok órád volt, szabadidőd?

Szerencsére nagyon sok szabadidővel rendelkeztem, mivel összesen négy tantárgyam volt. Sokat kirándultunk (többek között jártam Caprin, Rómában, Lecceben, Positanoban), megkóstoltuk a város specialitásait (például ellátogattunk az Ízek, imák, szerelmek című filmből ismert Da Michele pizzériába, amiről azt mondják, hogy itt készül a világ legfinomabb pizzája) és persze sokat buliztunk.

 

Milyennek érzed az egyetem hozzáállását a külföldi tanulmányaidhoz? Minden segítséget megkaptál?

Az egyetem részéről megkaptam minden segítséget, amire csak szükségem volt a külföldi tanulásom időszakában, emellett pedig a Campus Mundi ösztöndíj segítségével jelentős anyagi támogatáshoz jutottam, ez pedig nagyban hozzájárult a költségeim fedezéséhez.

 

Mi nyerte el leginkább a tetszésed az elmúlt fél évben?

Azt érzem, hogy ez az egész félév egy óriási torta volt, ami több, különböző ízű rétegből állt. Én minden részét nagyon szerettem, de persze volt egy kedvenc rétegem belőle, ez pedig a sok nevetés.

 

Mi fog a leginkább hiányozni?

Azok az esték, amikor egy nehéz nap után, elalvás előtt percekig csak nevettünk azokon, amilyen helyzetekbe jutottunk.

 

Mi a legmeghatározóbb élményed az Erasmushoz kapcsolódóan?

A római kirándulásunk, mert akkor realizálódott bennem, hogy mekkora lehetőséget kaptam az élettől.

 

Mit gondolsz most az Erasmusról? Miért ajánlanád másoknak is?

A legfontosabb érzés bennem a hála a lehetőség miatt. Azért, hogy megpróbáltam és segített megtalálni önmagam, türelmesebbé, bátrabbá és önállóbbá válni. Aki érez egy kis kalandvágyat magában, annak szívből ajánlom az Erasmust, mert nem a nehézségekre vagy esetleg a sok tanulnivalóra fog emlékezni, hanem a kalandokra, külföldi barátokra, éjszakába nyúló beszélgetésekre, nevetésekre és habár közhely, de valóban hatással van a jellemünk fejlődésére is.