Szontagh Réka - Olaszország, Padova

„5 hónappal ezelőtt egy rövid utazásként kezdődött, de mára már szenvedéllyé vált.”

 

Szontagh Réka a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Közigazgatási Karának közigazgatás-szervező szakos, nemzetközi igazgatási szakirányú, harmadéves hallgatója. A 2017/18-as tanév őszi félévében vett részt az Erasmus mobilitási programban, mely annyira elnyerte a tetszését, hogy meg is hosszabbította azt.

Mit gondoltál először az Erasmusról?

Szontagh Réka: Középiskolás koromban hallottam először az Erasmusról ismerőseimtől. Mindig mesélték mennyi élménnyel gazdagodtak, gyönyörű helyeken jártak és izgalmas történeteket hallhattam tőlük, amelyektől mindig libabőrös lettem és csak elképzeltem magam az ő helyükben, hogy mindaz velem történik. Elképzeltem, hogy akár hasonló útra én is mehetnék.  Szóval már akkor bogarat ültettek a fülembe, hogy majd ha egyetemista leszek, jelentkezzek. Csodás lehetőségnek tartottam arra, hogy nyelvet tanulhassak és világot lássak mindezt ösztöndíjasként.

Nehéz volt eldönteni, hogy jelentkezz-e vagy biztosan tudtad, hogy így akarsz tenni? Volt valami, ami visszatartott?

Sz.R.: Számomra az Erasmus illetve az, hogy külföldön tartózkodhassak huzamosabb ideig, mindig is egy álom volt. Viszont amikor megkezdtem egyetemi tanulmányaim és kialakult a megszokott kényelmes életem mindig halogattam a jelentkezést. Másodév végén a jelentkezési határidő előtt egy kis idővel észbe kaptam, hogy ez az utolsó alkalom, hogy pályázzak, szóval nem halaszthatom el ezt a lehetőséget és muszáj lesz kilépnem a komfortzónámból.

Miért éppen azt az országot választottad ki, amelyikbe elutaztál?

Sz.R.: Hat évvel ezelőtt jártam először Olaszországban és teljesen elvarázsolt. Mindig is a gyönyörű városok, a színes kultúra, a nyelv, a gasztronómia és nem utolsósorban a végtelen kedvességű emberek jutottak eszembe róla. Padova csak a második helyen állt a rangsorban mikor beadtam a jelentkezésem, de végtelenül boldog vagyok, hogy a sors úgy hozta, hogy itt élhettem meg első Erasmusos élményeim. 

Milyennek élted meg a kezdeti időszakot? Volt honvágyad?

Sz.R.: Tisztán emlékszem a napra mikor beköltöztem a kollégiumi szobámban. Ültem az ágy szélén egyedül és zokogtam, hogy mit keresek én itt egy idegen országban távol a szeretteimtől, ahol a nyelvet sem beszélem és az égvilágon senkit sem ismerek. Aztán másnap megérkezett a szobatársam, egy ukrán lány, akivel egyből megtaláltuk a közös hangot és később barátnőkké váltunk. Egyre több ismerősöm lett és rájöttem, hogy ők is ugyan olyan fiatalok, mint én, akik szintén egyedül érkeztek és senkit sem ismernek, szóval nincs mitől tartanom és ki kell hozzam a maximumot az itt töltött időből.

Mi volt a legelső „hely”, amit felfedeztél az Erasmusod ideje alatt?

Sz.R.: A beköltözésem utáni napon reggel elmentünk kávézni egy térre, amelyről még akkor nem is sejtettem, hogy mennyire a szívemhez fog nőni. Ez a tér a Piazza dei Signori. A tér, ahol mindig történik valami, amely folyton nyüzsög, és mindig tele van fiatalokkal.

Milyen nemzetiségű emberekkel sikerült megismerkedned és hogyan jössz ki velük?

Sz.R.: Padova tipikus egyetemi város. A rengeteg olasz hallgató mellett több mint 1000 Erasmusos fordul meg itt minden szemeszterben a világ minden tájáról. Rengeteg különböző emberrel ismerkedhettem meg, de a kulturális különbözőségek ellenére nagyon egyszerűen szótértettünk egymással. Minden alkalommal rengeteg energiával tölt fel, ha egy olyan emberrel beszélgethetek aki egy teljesen más közegből érkezett és beleláthatok az ő kultúrájába és megismerhetem világnézetét.

Milyennek láttad az ottani embereket, a mindennapok telését, a kulturális lehetőségeket? Sokkal másabb volt, mint a hazai élményeid vagy nincs számottevő különbség?

Sz.R.: Szerencsére Padova nem egy turista város, mint például Róma vagy Firenze, itt a hétköznapokban az utcákon csak olaszokkal lehet találkozni, így megismerhettem az olasz mentalitást, amely teljesen szokatlan volt számomra. Ahogy már említettem az emberek nagyon kedvesek, segítőkészek és nagyon lazák. Ha reggel bemegyek bármelyik kis kávézóba az órám előtt, a pultoslány hatalmas mosollyal az arcán fogad és kérdezi, hogy hogy vagyok, illetve szép napot kíván. Tudom, ez eléggé snasszul hangzik, de ha az ember ezt testközelből nap mint nap megtapasztalja az olykor már zavarba ejtő kedvességet, másról nem is tud beszélni az olasz emberek kapcsán. A mindennapok és kulturális lehetőségek kapcsán mindenképp a helyi ESN (Erasmus Student Network) csapatot emelném ki. Ez a szervezet helyi olasz fiatalokból áll, akik szabad idejüket nem sajnálva rengeteg kirándulást és programot szerveznek nekünk. Mindemellett ha bármilyen egyéb problémánk adódott minden esetben segítettek. Nagyon boldog vagyok, hogy számomra ez a kis csapat nem csak egy ’szolgáltatást’ jelent, hanem barátokra tettem szert és rengeteg szép emléket okoztak, szinte mindegyik ESN-es programon és kiránduláson részt vettem.

Hogyan nézett ki külföldön egy átlagos napod? Sok órád volt, szabadidőd?

Sz.R.: Viszonylag sok órám volt mivel itt egy tantárgyat heti két, de sok esetben három alkalommal oktatnak. Szóval délelőttönként az egyetemen voltam, illetve olasz nyelvtanfolyamon, aztán délután a nyakunkba vettük a várost. Sosem ültünk otthon. Hétvégente meg 1-2 napos kirándulásokat szerveztünk más városokba. Lehetőségem nyílt eljutni például Rómába, Bolognába, Firenzébe, Vicenzába, Velencébe, Veronába és még rengeteg más várost szeretnék meglátogatni a tavaszi félévben. J

Milyennek érzed az egyetem hozzáállását a külföldi tanulmányaidhoz? Minden segítséget megkaptál?

Sz.R.: Úgy gondolom, hogy minden segítséget és támogatást megkaptam a Nemzetközi Kapcsolatok Irodájától és a koordinátoroktól, a kommunikáció és az ügyintézés teljesen zökkenőmentesen ment, egyáltalán nem okozott problémát, hogy egy másik országban tartózkodtam. Az oktatók oldaláról is maximális támogatást kaphattam, egyáltalán nem kerültem hátrányos helyzetbe a vizsgák során.

Mi nyerte el leginkább a tetszésed az elmúlt fél évben?

Sz.R.: Nagyon nehéz kiemelni egyetlen dolgot mivel rengeteg új élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam. Egy dolgot mégis megemlítenék és az az „Erasmus életérzés”. Rengeteg minden eszembe jut erről, de számomra ez egy hatalmas összetartó közösség, mely tagjaként járhatom a világot, nyelveket tanulhatok és fejlődhetek. Szerintem ezt mindenkinek életében egyszer meg kellene tapasztalnia.

Mi fog a leginkább hiányozni?

Sz.R.: Természetesen a barátaim, mivel nekik köszönhetem, hogy ez a szemeszter volt életem egyik legszebb időszaka.

Mi a legmeghatározóbb élményed az Erasmushoz kapcsolódóan?

Sz.R.: A legmeghatározóbb számomra a felismerés volt, hogy ez alatt a kis idő alatt mennyit lehet fejlődni. A családom és barátaim mind megjegyezték, hogy mennyit változtam pozitív irányba. Ez alatt az 5 hónap alatt sokkal magabiztosabbá váltam, már könnyedén veszek minden akadályt, amit az élet elém állít, illetve tele vagyok energiával és ötletekkel, tervekkel a jövőmmel kapcsolatban.

Mit gondolsz most az Erasmusról? Miért ajánlanád másoknak is?

Sz.R.: Az utazás, nyelvtanulás, és szórakozás mellett számomra az Erasmus mindenképp egy mérföldkő, nehéz szavakat találni arra mennyi mindenre tanított, életem egyik legjobb döntése volt, hogy jelentkeztem. 5 hónappal ezelőtt egy rövid utazásként kezdődött, de mára már szenvedéllyé vált. Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó tanulmányi mobilitásom. Viszont fontos leszögezni, hogy nem csak az Erasmus létezik, hanem rengeteg más lehetőség, amelyeket nagyon kevesen ismernek. Az ösztöndíjprogramok remek és olcsó illetve számos esetben ingyenes módjai az utazásnak, legyen szó egy tanulmányi mobilitásról, pár hetes szakmai gyakorlatról vagy nyári egyetemről. Rengeteg új kapcsolatot szerezhetünk a világ minden tájáról, fejlődhetünk, tanulhatunk és barátokra tehetünk szert. Akit esetleg jobban érdekelnének az Erasmus programon kívüli lehetőségek ajánlom a Tempus Közalapítvány honlapját. Személy szerint én itt találtam rá a Campus Mundi ösztöndíjprogramra, amely külföldi részképzéshez és szakmai gyakorlathoz is nyújt anyagi támogatást. Ennek az ösztöndíjnak köszönhetően könnyedén elboldogultam anyagilag Olaszországban, amely egy magas megélhetésű országnak számít Európában. Aki egy kicsi vágyat is érez aziránt, hogy külföldön is próbára tegye magát, azt tanácsolom neki, hogy ne hagyja ki ezt a lehetőséget, és ne féljen, mert évek múlva, diploma szerzés után már nem lesz alkalmunk ilyen élményeket illetve tapasztalatokat szerezni.