Salamin Kata - Franciaország, Lyon

„Imádtam, hogy nem telhetett el úgy nap, hogy ne tanuljak valami újat az egyes nemzetek kultúrájáról.”

 

Salamin Kata a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Közigazgatási Karának közigazgatás-szervező szakos, másodéves hallgatója. A 2017/18-as tanév tavaszi félévében vett részt az Erasmus mobilitási programban. Erről mesélt nekünk.

Mit gondoltál először az Erasmusról?

Salamin Kata: Számomra az Erasmus mindig is egy olyan lehetőségnek tűnt, amit nagy hiba lenne kihagyni. Egy másik országban tanulni alapjaiban változtatja meg az ember világlátását, anyanyelvi környezetben tanulhat, nem beszélve a kapcsolati tőkéről. Nem utolsó sorban, pedig rendkívül jól mutat az önéletrajzban.

Nehéz volt eldönteni, hogy jelentkezz-e vagy biztosan tudtad, hogy így akarsz tenni? Volt valami, ami visszatartott?

S.K.: Már a felvételi jelentkezéskor biztos voltam benne, hogyha lesz rá alkalmam, mindenképpen szeretnék jelentkezni. Épp ezért, mikor kiírásra került a pályázat igazából csak egyetlen kérdés merült fel bennem, mégpedig, hogy melyik félévre jelentkezzek.

Miért éppen azt az országot választottad ki, amelyikbe elutaztál?

S.K.: Elsődleges szempont volt, hogy francia nyelvű országban tanulhassak, mivel mindenképp szerettem volna fejleszteni a francia tudásomat. Nem mellesleg mindig is vonzott a francia kultúra, a gasztronómia és az életstílus.

Milyennek élted meg a kezdeti időszakot? Volt honvágyad?

S.K.: Az első pár napban nehezen találtam a helyemet, ez főként a szak Erasmus hallgatóinak alacsony létszámának és az egyszemélyes kollégiumi szobáknak tudom be, mivel így sokkal nehezebben ment az ismerkedés. A nyelvi akadályok is megnehezítették a mindennapjaim, hiszen a franciák híresek arról, hogy nem szívesen beszélnek angolul. Nem kifejezetten honvágynak nevezném azt, amit éreztem, inkább a jól bevált rutin és a megszokott közösség hiányzott.

Mi volt a legelső „hely”, amit felfedeztél az Erasmusod ideje alatt?

S.K.: Vieux Lyon, azaz az óváros. Egy csodálatos kis ékszerdobozhoz hasonlítanám, ahol minden megtalálható a tradicionális éttermeken, utcai palacsinta árusokon keresztül, Lyon legnagyobb ékességéig, ami a Notre-Dame de Fourvière bazilika.

Milyen nemzetiségű emberekkel sikerült megismerkedned és hogyan jössz ki velük?

S.K.: Mivel nem csak a jogi, de a business karon is vannak óráim rendkívül nemzetközi közegben mozgom. Szinte több olyan ember vesz körül, akik nem Európából jöttek, mexikóiak, amerikaiak, argentinok, kanadaiak, de rendkívül sok az olasz és természetesen az anyanyelvi órákon a francia nemzetiségűek. A közeli baráti körömet kanadaiak, finnek és ciprusiak alkotják. Alapvetően mindenki nagyon nyitott, de természetesen nem árt odafigyelni a kulturális különbségekre. Különösen érzékeny téma az üdvözlés kérdése. A kanadaiak, amerikaiak és a finnek távolságtartásukból fakadóan nem szeretnek puszival köszönni, míg ez egy olasz vagy francia számára természetes formája az üdvözlésnek.

Milyennek láttad az ottani embereket, a mindennapok telését, a kulturális lehetőségeket? Sokkal másabb volt, mint a hazai élményeid vagy nincs számottevő különbség?

S.K.: Mivel alapvetően rossz véleménnyel szoktat a franciákról lenni nekem rendkívül nagy pozitív csalódás volt a dél-franciaországi vendégszeretet. Teljesen más életritmust követnek és nagyon fontos számukra az aktív kikapcsolódás. Lyont a gasztronómia fővárosának is nevezik, ezért minden étkezésnek különös jelentősége van. Kellő időt szentelnek arra az emberek, hogy leüljenek és jó társaságban fogyasszák el az ebédjük vagy éppen a vacsorájukat. Nagy figyelmet fordítanak a művészetekre. Nem tudsz úgy végig sétálni egy utcán, hogy ne találkozz a street art valamilyen formájával és valamennyi valamire való nagyváros rendelkezik szépművészeti múzeummal.

Hogyan nézett ki külföldön egy átlagos napod? Sok órád volt, szabadidőd?

S.K.: A héten általában 1-2 nap volt, mikor sok órám volt, a többi esetben csak 1-2 naponta, de azok sokkal több otthoni készülést igényeltek. Ugyanakkor minden nap jutott időm a sportolásra, egy kávéra a barátokkal, esténként pedig, hogy kikapcsolódjak a helyi szórakozóhelyeken. Mivel Lyonnak nagyon jó a földrajzi elhelyezkedése hétvégente rengeteg lehetőségem volt utazni, akár a közeli francia városokba, akár a környező országokba.

Milyennek érzed az egyetem hozzáállását a külföldi tanulmányaidhoz? Minden segítséget megkaptál?

S.K.: Úgy gondolom az egyetem az Erasmust mindenképpen egy plusz feladatként vállalt tevékenységnek tekinti. A tanárok igyekeztek időben tájékoztatni a félév követelményeiről és a számonkérések módjáról. Abból kifolyólag, hogy az Erasmusos hallgatók nem tudnak részt venni az órákon ezért a legtöbb esetben valamilyen féle beadandóval válthattuk ki az órai részvételt. Emellett a hallgatótársaimtól is rendkívül sok segítséget kaptam.

Mi nyerte el leginkább a tetszésed az elmúlt fél évben?

S.K.: Minden? Azt hiszem erről órákig tudnék beszélni. Imádtam, hogy nem telhetett el úgy nap, hogy ne tanuljak valami újat az egyes nemzetek kultúrájáról. Hogy egyszerre voltunk nagyon különbözőek és mégis nagyon egyformák. Hogy bár a világ legkülönbözőbb részeiről érkeztünk valami mégis összekötött minket. Hogy sokkal tájékozottabb lettem az élet valamennyi területén és, hogy rendkívül sokat fejlődött a vitakészségem.

Mi fog a leginkább hiányozni?

S.K.: A közösség. 4-5 hónap alatt az embernek lehetősége van arra, hogy alaposan megismerje a másikat és szoros kötelékek alakuljanak ki. Hihetetlen számomra, hogy azok az emberek, akik a mindennapjaim részei voltak egyik pillanatról a másikra eltűnnek, sokukkal a távolság miatt lehet, hogy többé nem is lesz lehetőségem találkozni.

Mi a legmeghatározóbb élményed az Erasmushoz kapcsolódóan?

S.K.: Nagyon nehéz egyetlen dolgot kiemelni, de talán az, mikor lehetőségem nyílt ellátogatni egy UEFA Európa-liga meccsre. A franciák imádják a futballjukat és remek érzés volt megtapasztalni az ottani szurkolói kultúrát, nem beszélve arról, hogy egy ilyen nívós meccset nézhettem meg.

Mit gondolsz most az Erasmusról? Miért ajánlanád másoknak is?

S.K.: Továbbra is azt gondolom, hogy ez egy olyan lehetőség, amit butaság kihagyni. Talán az elején nehéz, megszokni az új környeztet, egyszere teljesíteni két egyetemen, távol lenni a szeretteinktől, de az a tapasztalat, amit ott szerzel semmihez nem fogható. Egy teljesen új világ nyílik ki előtted. Megismered más nemzetek kultúráját, azt hogy ők miként vélekednek a világ dolgairól. Rájössz, hogy a sztereotípiák olykor távol állnak a valóságtól vagy épp ellenkezőleg. Olyan embereket ismerhetsz meg, akiket más esetben soha. Egy teljesen új típusú oktatásba csöppensz bele, amely által olyan ismeretekre tehetsz szert, ami átformálja a gondolkodásod. Az Erasmus kinyitja előtted a világot.

A Campus Mundi kiváló lehetőséget biztosít azoknak, akik aktívan részt vesznek a közösségi életben és jól teljesítenek az egyetemi tanulmányok terén. Meg sem tudom számolni hány helyre juthattam el a magasabb támogatási formának köszönhetően.