Fodor Dominika - Spanyolország, Valencia

„Megtanultam, hogy nézzek szembe a különböző kihívásokkal, alkalmazkodni másokhoz, és értékelni a hazámat.”

 

Fodor Dominika a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Közigazgatási Karának közigazgatás-szervező szakos másodéves hallgatója. A 2017/18-as tanév tavaszi félévében vett részt az Erasmus mobilitási programjában.

Mit gondoltál először az Erasmusról?

Fodor Dominika: Számomra az Erasmus ösztöndíj az első perctől kezdve, amint tudomást szereztem róla gimnáziumban, egy álomnak tűnt. Külföldön élni és tanulni, megismerkedni más-más kultúrákkal, utazni, idegen nyelven tanulni mindig is a „bakancslistám” élén szerepelt.

Nehéz volt eldönteni, hogy jelentkezz-e vagy biztosan tudtad, hogy így akarsz tenni? Volt valami, ami visszatartott?

F.D.: Annak ellenére, hogy tisztában voltam azzal, mennyi munkával jár, biztos voltam benne, hogy jelentkezni fogok Erasmusra. Ebben még inkább megerősített, hogy ettől a tanévtől kezdve lehetőségünk van Valenciába pályázni. Voltak kétségeim a tanulmányok összeegyeztetése miatt, de ez nem tartott vissza.

Miért éppen azt az országot választottad ki, amelyikbe elutaztál?

F.D.: Spanyolország gyerekkorom óta az egyik kedvenc országom. Gimnáziumban is tanultam spanyolul, és ez a nyelvtudás is nagyban hozzájárult, hogy Valenciát választottam. Szerettem volna megtapasztalni a spanyol mentalitást, az életritmust és felfedezni az országot.

Mi volt a legelső „hely”, amit felfedeztél az Erasmusod ideje alatt?

F.D.: Mivel Valenciában éltem, egyértelműen ezt a várost fedeztem fel először. Spanyolország harmadik legnagyobb városa, és számos látnivaló van itt. A kis utcák, a történelmi városközpont, a pálmafák és a tengerpart az első perctől kezdve rabul ejtettek.

Milyennek élted meg a kezdeti időszakot? Volt honvágyad?

F.D.: Minden kezdet nehéz, ez alól az én utazásom sem volt kivétel. Szerencsére hamar beindult az élet, lefoglaltak az órák, rengeteg új embert ismertem meg, sok programon vettem részt, mindig volt mit csinálni. Ennek ellenére, Budapest mindig a legkedvesebb hely marad nekem, és előfordult, hogy visszavágytam ide.

Hogyan nézett ki külföldön egy átlagos napod? Sok órád volt, szabadidőd?

F.D.: Általában reggel 8:30-tól kezdődött a napom az egyetemen, és 12:30-ig voltak óráim, hétfőtől csütörtökig. Utána ebédeltünk a barátaimmal, és ha jó idő volt, elmentünk a tengerpartra. Az estéket a lakótársaimmal töltöttem, különösen szerettünk főzőcskézni. Hétvégenként kirándultunk, felfedeztük a környező városokat, de az is előfordult, hogy több napra utaztunk el távolabbi városokba, Ibizára vagy Portugáliába.

Milyen nemzetiségű emberekkel sikerült megismerkedned és hogyan jössz ki velük?

F.D.: A világ minden tájáról sikerült emberekkel megismerkednem: kolumbiaiakkal, chileiekkel, brazilokkal, koreaiakkal, franciákkal, belgákkal, csehekkel, szlovákokkal, lengyelekkel, olaszokkal, osztrákokkal, németekkel, svédekkel, finnekkel, dánokkal, portugálokkal és természetesen spanyolokkal. Mindnyájan nagyon kedvesek, érdeklődőek és nyitottak. A három lány, akikkel együtt éltem francia, belga és szlovák, velük különösen jól kijövök, és úgy érzem szoros barátság alakult ki közöttünk.

Milyennek láttad az ottani embereket, a mindennapok telését, a kulturális lehetőségeket? Sokkal másabb volt, mint a hazai élményeid vagy nincs számottevő különbség?

F.D.: A különbség Magyarország és Spanyolország között nagyon is számottevő. A spanyolok mentalitása sokkal könnyedebb, nem aggodalmaskodnak, mindig mosolyognak. Az életritmusuk is lazább, később kezdenek dolgozni, a délutáni órákban pedig a plázákon és szupermarketeken kívül minden bezár, és siestát tartanak. Majd a késő délutáni órákban újranyitnak, és így este tovább tartanak nyitva. Mindig találnak alkalmat tűzijátékozni, utcabálozni és szórakozni. Nagyon büszkék a kultúrájukra, és ezt igyekeznek minél többször kimutatni.

Mi nyerte el leginkább a tetszésed az elmúlt fél évben?

F.D.: Leginkább maga Spanyolország, és a tájak tetszettek a legjobban. Számos lehetőségem nyílt utazni, és felfedezni az egész félszigetet. Mindez a Campus Mundi ösztöndíjnak köszönhető, hiszen jelentős anyagi támogatást kaptam általa.

Mi fog a leginkább hiányozni?

F.D.: Az, hogy suli után nem tudok lemenni a tengerpartra.

Mi a legmeghatározóbb élményed az Erasmushoz kapcsolódóan?

F.D.: A legmeghatározóbb számomra az volt, hogy más nemzetiségekkel laktam együtt, és csak idegen nyelven tudtunk kommunikálni. Élveztem ezt a kihívást, és úgy érzem hasznomra vált, sokat javult mind a spanyol, mind az angol nyelvtudásom. Ezen kívül az együttélés által megismerhettem a kultúrájukat, a nemzeti ételeiket, a szokásaikat. Ez számomra életre szóló tapasztalat.

Milyennek érzed az egyetem hozzáállását a külföldi tanulmányaidhoz? Minden segítséget megkaptál?

F.D.: A Valenciai Egyetemen az oktatóktól és a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó munkatársaktól maximális segítséget kaptunk. A professzorok készségesen segítettek a tananyaggal kapcsolatban, mindent a rendelkezésünkre bocsátottak, az ügyintézés pedig gyors volt és egyszerű. Ezen kívül, ha bármi kérdésem volt, a Tempus Közalapítvány pályázati referensei mindig elérhetőek voltak.

Mit gondolsz most az Erasmusról? Miért ajánlanád másoknak is?

F.D.: Az Erasmus egy életre szóló élmény. Az emberekkel, akikkel találkoztam, a helyeket, ahol jártam, sosem fogom elfelejteni. Mindig különös helyet foglal majd el a szívemben ez a félév. Megtanultam, hogy nézzek szembe a különböző kihívásokkal, alkalmazkodni másokhoz, és értékelni a hazámat. Az Erasmus segít megtalálni önmagadat, és olyan lehetőségek tárulnak eléd, amelyek azelőtt soha.