Csóka Áron - Olaszország, Nápoly

„A jellemet és a karaktert az élmények és a körülvevő emberek határozzák meg.”

 

Csóka Áron a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Közigazgatási Karának közigazgatás-szervező szakos, harmadéves hallgatója. A 2017/18-as tanév tavaszi félévében vett részt az Erasmus mobilitási programban, melyről az alábbiakban osztotta meg tapasztalatait.

Mit gondoltál először az Erasmusról?

Csóka Áron: Azt, hogy ez az a lehetőség, amire évek óta vártam, csak kellő anyagi forrás miatt nem tudtam megvalósítani. Egy kiváló lehetőség, amelyre ha csak egy kevés esélye is van az embernek, hogy éljen vele, akkor mindenképp meg kell ragadni, mert kevés ilyen lehetőség van az életben.

Nehéz volt eldönteni, hogy jelentkezz-e vagy biztosan tudtad, hogy így akarsz tenni? Volt valami, ami visszatartott?

Cs.Á.: Abszolút nem volt nehéz. Már középiskolás koromban is akartam jelentkezni cserediák programra, de az sajnos nem volt megfelelően támogatva, nekem pedig nem volt kellő mennyiségű anyagi forrásom. Amikor felvettek az egyetemre, már akkor tudtam, hogy szeretnék menni Erasmusra, viszont még nem voltam vele tisztában, hogy is működik a jelentkezés. Amikor minden információ a rendelkezésemre állt, egyből jelentkeztem. Természetesen azt volt a legnehezebb eldönteni, hogy itt hagyjam a családomat. Emiatt volt bennem rossz érzés, de maximálisan támogattak mindenben, így nyugodt szívvel vágtam bele.

Miért éppen azt az országot választottad ki, amelyikbe elutaztál?

Cs.Á.: Mindenféleképpen mediterrán országba akartam menni, így Portugália, Spanyolország és Olaszország jött szóba nálam. Végül Nápolyba lett lehetőségem menni, amit a tenger közelsége, a fantasztikus ételek és rendkívül jó helyi focicsapat miatt választottam. Motivált emellett az is, hogy egy addig számomra ismeretlen nyelvet tanuljak, vagy legalábbis próbálkozzam vele. Ez Nápolyban különösen nehéz volt, hiszen saját nyelvük van, amit az olaszok többsége sem ért meg.

Milyennek élted meg a kezdeti időszakot? Volt honvágyad?

Cs.Á.: A kezdeti időszakban sok volt az izgalom és a bizonytalanság. Mivel szállásom még nem volt az első héten, így kissé stresszes volt találni egy megfelelőt, de erre fel voltam készülve. Minden nagyon új volt, ami miatt minden nap nagyon izgalmas volt, úgyhogy abszolút élveztem és vártam, hogy milyen újdonság vár rám másnap. Honvágyam abszolút nem volt, szerencsére sokat utazom, így az első napokban hetekben maximálisan élvezem az új környezet rejtelmeit és nem az otthoni dolgok után vágyakozom. Ez nálam a negyedik ötödik héten jelentkezik általában.

Mi volt a legelső „hely”, amit felfedeztél az Erasmusod ideje alatt?

Cs.Á.: A legelső hely, amit felfedeztem a Galleria Umberto, (ami egyébként a milánói Galleria Vittorio Emanuele másolata) mivel ott lehetett jegyet venni a hétvégi Nápoly – Roma összecsapásra. Nem volt kérdés, hogy ott leszek a mérkőzésen és az épületbe is többször visszatértem még.

Milyen nemzetiségű emberekkel sikerült megismerkedned és hogyan jössz ki velük?

Cs.Á.: Gyakorlatilag minden országból fordultak elő emberek. A legjobb kapcsolatot horvátokkal és németekkel sikerült kialakítanom. Szerencsére jól beszélek németül, így a németajkúakkal igazán könnyen ment az ismerkedés, akik mindig nagyon meglepettek és emiatt hálásak voltak, hogy tudok beszélni velük németül.

Hogyan nézett ki külföldön egy átlagos napod? Sok órád volt, szabadidőd?

Cs.Á.: Szerencsére nem volt sok órám és nem is nagyon volt kötelező bejárni, de azért igyekeztem megfelelő mennyiségben és minőségben jelen lenni az órákon. Ami érdekes volt, hogy a helyi osztálytársak kérdezték meg minek megyünk be az órákra, ha Erasmusosok vagyunk. Rendszerint minden nap ittam egy finom helyi espresso-t és egy héten körülbelül háromszor ettem híres nápolyi pizzát. A napjaim nagy részét kitette a vásárlás, főzés, mosás, takarítás, míg esténként rendszerint a többi Erasmusos diákkal mentünk el szórakozni. Általában minden hétre jutott legalább egy kirándulás, különleges program vagy egyéb tennivaló.

Milyennek érzed az egyetem hozzáállását a külföldi tanulmányaidhoz? Minden segítséget megkaptál?

Cs.Á.: Az egyetem nagyon támogatja a külföldre vágyókat, rengeteg lehetőség van, de az adminisztráció és egyéb teendők rendkívül sok ideget felőrölnek és sok esetben magára van utalva az ember. Ez sajnos különösen igaz egy olasz egyetemnél. Érdemes összefogni a többi kimenő hallgatóval, hogy a megfelelő információ mennyiség mindenkihez eljusson.

Mi nyerte el leginkább a tetszésed az elmúlt fél évben?

Cs.Á.: Az Erasmusos közösség, hogy mindenki ismer mindenkit és hogy biztos volt, hogy minden nap csinálunk együtt valamit.

Mi fog a leginkább hiányozni?

Cs.Á.: Elsősorban a zseniális pizzák és más olasz ételek. Emellett az az érzés, hogy semmiféle kötelezettségem sincs, szabadon utazhatok, mehetek jobbra balra nem köti a kezem semmi és senki.

Mi a legmeghatározóbb élményed az Erasmushoz kapcsolódóan?

Cs.Á.: Egyet nehéz lenne mondani. A gyönyörű utazások és kirándulások, mint pl. a milánói utazásom, Capri, Ischia és Procida szigetének felfedezése vagy mondhatnám az Amalfi partot, Rómát, Leccét vagy a Vezúvot is és sok más helyet, amiket volt szerencsém látni. Szerencsére én is megkaptam a Campus Mundi ösztöndíjat, ami óriási segítség volt, hiszen ezeknek a helyeknek a felére se tudtam volna elmenni az ösztöndíj segítsége nélkül.

Mit gondolsz most az Erasmusról? Miért ajánlanád másoknak is?

Cs.Á.: Az Erasmus a lehető legjobb dolog az egyetemekben. Véleményem szerint az se számít, melyik országba megy valaki, csak menjen. Az Erasmus hatására amiket eddig szeretett az ember, azt már nem fogja vagy teljes szemléletmód váltás is bekövetkezhet. Annyi élménnyel gazdagodik az ember, amit itthon a szokásos hétköznapi környezetben nem tud megkapni. A jellemet és a karaktert az élmények és a körülvevő emberek határozzák meg és ez egy tökéletes lehetőség arra, hogy ezeket fejlesszük és hagyjuk, hogy ezek a dolgok hassanak ránk. Ma már azt se lehet mondani, hogy a pénz az akadálya ennek, mivel az ösztöndíjak segítségével önerő nélkül is teljesíthető ez a kaland.