Csite Blanka - Hollandia, Rotterdam

 

„Rengeteget adott az elmúlt időszak: erősebbé és önállóbbá váltam.”

 

 

Csite Blanka a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Közigazgatási Karának közigazgatás-szervező szakos ásodéves hallgatója. A 2017/18-as tanév tavaszi félévében vesz részt az Erasmus mobilitási programban, amelyről nekünk is beszámolt.

Mit gondoltál először az Erasmusról?

Csite Blanka: Már gimnáziumi éveim alatt is érdekeltek az idegen nyelvek, kultúrák, valamint volt lehetőségem egy cserekapcsolat keretében 1 hetet Németországban eltölteni. Szerintem ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy az egyetem alatt, ha van rá mód, mindenképp szeretnék egy félévet külföldön tanulni.

Nehéz volt eldönteni, hogy jelentkezz-e vagy biztosan tudtad, hogy így akarsz tenni? Volt valami, ami visszatartott?

Cs.B.: A fent említett okok miatt, igen, én biztos voltam benne, hogy ez hozzátartozik az egyetemi évekhez, valamint önmagunk megismeréséhez. Tudtam, hogy a családom és a barátaim mindenben támogatnak, így egyedül talán a nyelvi hiányosságoktól féltem, hiszen én csak a gimnáziumban tanultam angolt.

Miért éppen azt az országot választottad ki, amelyikbe elutaztál?

Cs.B.: Mindenképpen az angol nyelvtudásomat akartam fejleszteni. Hollandia híres arról, hogy a holland nyelv mellett mindenki beszéli az angolt, valamint az oktatási rendszer is igen elismert, én pedig ki akartam magam próbálni egy angolszász típusú iskolarendszerben. Persze mindezek mellett Hollandia egy fantasztikus ország, csodálatos városai vannak, valamint rendkívül jó lehetőségek nyílnak az utazásra.

Milyennek élted meg a kezdeti időszakot? Volt honvágyad?

Cs.B.: Az első napok nehezen teltek. Mindannyian tudtuk, hogy ott van a másik a szomszédban, de az a bemutatkozó napokon még nem alakultak ki az igazi kapcsolatok, nem mertünk kezdeményezni. Az első hét, valamint az első közös szórakozás után ezek a gátlások felbomlottak, elkezdtünk közös programokat szervezni, elindult az erasmusos életünk. Természetesen hiányoztak a szeretteim, de honvágynak nem nevezném.

Mi volt a legelső „hely”, amit felfedeztél az Erasmusod ideje alatt?

Cs.B.: Rotterdamban található egy hatalmas élelmiszerpiac, az úgynevezett „Markthal”. Ez egy fedett piac, amelynek mennyezete hatalmas gyümölcsöket, zöldségeket, virágokat ábrázol, nagyon érdekes látvány, illik Rotterdam arculatához. Itt a világ minden tájáról érkező élelmiszer megtalálható, így egy nemzetközi csapatnak tökéletes úti cél. Majdnem minden héten ellátogatunk oda a barátaimmal. Érdekesség, hogy a piac oldalában lakások találhatók.

Milyen nemzetiségű emberekkel sikerült megismerkedned és hogyan jössz ki velük?

Cs.B.: Rendkívül sok nemzetiségű diák tanul az egyetemen, sokan jöttek Európán kívülről is, például argentinok, amerikaiak, mexikóiak. Érkezett még több brazil, spanyol és norvég hallgató. Most így két hónap után, már elmondhatom, hogy kialakult a szűkebb baráti köröm, akik spanyol, német és brazil nemzetiségűek. Barátokká váltunk, egy közös írországi utazást is tervezünk májusban Dublinba. Gyakran szoktunk együtt főzni, csavarogni Rotterdamban, volt, hogy egy-egy napos kirándulást is szerveztünk egy közeli városban.

Milyennek láttad az ottani embereket, a mindennapok telését, a kulturális lehetőségeket? Sokkal másabb volt, mint a hazai élményeid vagy nincs számottevő különbség?

Cs.B.: A hollandok kedves emberek, és nagyon segítőkészek. Az órákon holland diákok is részt vesznek, így lehetőségem nyílt arra, hogy velük is ismerkedjek. Tudni kell, hogy rendkívüli fekete humorral rendelkeznek, és nagyon egyenesek, így sokszor „bunkónak” tűnhetnek egy más országból érkezőnek. Elmondásuk szerint jobb egyenesnek lenni, mint kerülgetni a dolgokat, és én nagyon támogatom ezt a hozzáállást. Sokkal elfogadóbbaknak tartom őket, mint a magyar hallgatókat. Kevésbé stresszelnek rá a dolgokra, viszont tudják a kötelezettségeiket, és ezekre önállóan fel tudnak készülni. A városban számos múzeum található, valamint a város híres a modern építészetéről. Szerintem mindenki talál az ízlésének megfelelő kulturális lehetőséget.

Hogyan nézett ki külföldön egy átlagos napod? Sok órád volt, szabadidőd?

Cs.B.: Hollandiában egy szemeszter két negyedévből áll, így nekem most nagyban zajlik a vizsgaidőszak. Az első negyedévben 5 órám volt, ez volt besűrítve két napba. Ez nem hangzik túl megterhelőnek, az elején én is azon gondolkodtam: mit fogok kezdeni ennyi szabadidővel? Az első hét után nagyban megváltozott a véleményem. Az órák rendkívül magas szintű felkészülést igényeltek, minden órára volt házi feladat, beadandó, olvasnivaló, így nem telt unalmasan a hét. Persze erasmusos diákként mindig szakítunk időt a szórakozásra is, de az utóbbi pár hét a vizsgaidőszakra való felkészüléssel telt.

Milyennek érzed az egyetem hozzáállását a külföldi tanulmányaidhoz? Minden segítséget megkaptál?

Cs.B.: Aki Erasmusra készül, annak tudnia kell, hogy ez nem egy szabad félév lesz egy külföldi egyetemen, mint sokaknak más országból. Nekünk itthon is teljesítenünk kell a tárgyakat, sokak meglepetésére. Persze kedvezményes tanulmányi rend igénylésére van lehetőség, amik bár felmentenek az óralátogatás alól, többletkötelezettséget is keletkeztetnek, beadandók formájában. Minden oktatóval igyekeztem kommunikálni, rugalmasak a vizsgázást illetően. A Nemzetközi Kapcsolatok Iroda is mindenben a segítségemre volt.

Mi nyerte el leginkább a tetszésed az elmúlt fél évben?

Cs.B.: Rengeteget adott az elmúlt időszak, erősebbé, és önállóbbá váltam. Jobban megismertem önmagamat. Kerültem olyan helyzetekbe, amikor csak magamra voltam utalva, nekem kellet döntenem, vállalnom a következményeket. Ezt mindenkinek meg kell tapasztalnia. Megálltam a helyem egy új oktatási rendszerben, amely teljes mértékben különbözik az otthon megszokottól, és szélesedett a látóköröm.

Mi fog a leginkább hiányozni?

Cs.B.: Itthonról is a szeretteim hiányoznak a leginkább, (valamint a magyar konyha), és így úgy gondolom Hollandiából is az ott megismert emberek, az új barátok fognak a leginkább hiányozni, valamint a könnyebben elérhető lehetőségek az utazásra.

Mi a legmeghatározóbb élményed az Erasmushoz kapcsolódóan?

Cs.B.: Eddigi legmeghatározóbb élményem a február végén tartott németországi utazásom. Az NKE-n szervezett nyári egyetemen ismerkedtem meg 10 német hallgatóval, akikkel tartottuk a kapcsolatot, így amikor felkerestem őket, hogy szívesen ellátogatnék a környékre, tárt karokkal fogadtak, valamint többen szállást is felajánlottak. Körbevezettek a környéken, ellátogattam Düsseldorfba, Essenbe és Kölnbe is. Ez az utazás megmutatta, hogy a nemzetközi kapcsolatok megfizethetetlenek, és olyan helyekre jutottam el, amelyekre egyedül sokkal nehezebb lett volna.

Mit gondolsz most az Erasmusról? Miért ajánlanád másoknak is?

Cs.B.: Az Erasmus egy hatalmas lehetőség, minden tekintetben. Lehetőség, hogy fejlődhessen a személyiségem, hogy világot lássak, és új barátokat szerezzek. Nem könnyű megszokni az új környezetet, valamint a komfortzónából való kimozdulás sem egyszerű, de olyan pozitív hatásai vannak, amely szerintem leírhatatlan, ezt tapasztalni kell. Aki kicsit is többet akar tapasztalni, látni a világból, annak mindenképpen ajánlom. A Campus Mundi Ösztöndíj nagy segítségemre volt a magasabb támogatási összeggel, hiszen Hollandia rendkívül drága ország. Elnyeréséhez persze szükség van az otthoni teljesítményre is, de szerintem mindenképpen megéri megpályázni, és mindenkit csak bátorítani tudok.